Gyakori megközelítés mind sportolói mind edzői oldalról, hogy fussunk a fittségért.
A sérülési statisztikákat elnézve, nem feltétlenül értek egyet. Bizonyos kutatás szerint a futók 37 – 56% – a, más kutatás szerint a futók legalább 50% -a lesérül minden évben.
Miért?
A futás nagy mechanikai stresszel járó mozgásforma. Minél rosszabb a légzésed, nagyobb a testsúlyod, rosszabb a testtartásod és szélesebb a csípőd, annál nagyobb a kockázat.
Ezeket a kockázatokat tovább növeli a rossz cipő, a „rossz” talaj és közel sem utolsó sorban a helytelen technika.
Igaz, hogy a futás jól fejleszti a kardiovaszkuláris rendszerünket és a legtöbb izmunkat megmozgatja, de mivel többnyire ugyanabban a mozgástartományban mozognak az ízületeink, így bizonyos irányokban túlterheljük azokat, míg más irányokban alig kapnak terhelést. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy – intenzitástól függően – a láb óránként kb. 7 – 10.000 alkalommal találkozik a talajjal és alkalmanként a testsúlyunk akár 2-7-szeresét kell elviselnie, könnyen beláthatjuk, hogy a kockázat – nyereség arány nem a nekünk megfelelő irányba tolódik.
Hogyan kardiózzak akkor?
Ha mindenképpen ragaszkodsz ilyen jellegű mozgáshoz, akkor először keress fel egy megbízható futó/atlétika edzőt, addig pedig inkább sétálj hosszú távokat, bicajozz vagy evezz és ezek mellé válassz változatos funkcionális gyakorlatokat tartalmazó mozgásformákat.
Ne a fittségért fuss, inkább akkor fuss, ha már alapvetően fitt vagy, kellően erős és tudod is, hogy hogyan kell futni.
